4 szög? Megtaláltam az igazit?

Nem hittem, hogy valaha fogok ide írni, de ennek a témának leginkább itt a helye, talán innen páran fogják értékelni és érteni és szerintem kimeríti a deviáns magatartás fogalmát.

< Az elmúlt másfél-két évben sokat foglalkoztam a tökéletes hajtómű keresésével, a történet 2010 áprilisában kezdődött amikor megelégeltem, hogy az aszfalton használt edzőmontimon állandóan keresztben fut a lánc és betettem középre a 44-es nagytányért, a kicsit és a közepet pedig leszedtem.

Ez a hajtómű volt az a 26os kicsi nélkül.

Ezután júniusban a terepen használt montimon 1500ft ráfordítással átalakítottam kéttányérossá (42/26) a hajtóművemet, innentől fogva elöl már csak egy vagy két lánckereket használtam. 2010 őszén beszereztem egy országútit, amit a 90-es évek közepén gyártottak, ekkor találkoztam 6 év után újra négyszögtengelyes hajtóművel egy FC-1056 személyében. A távoli emlékeimben, valószínű a gyártók erős kampányai eredményeként, a négyszögtengely egy elmaradott, kőkorszaki, rugalmas rendszerként élt. Amikor kipróbáltam gyorsan megváltozott a véleményem, nem éreztem rugalmasnak, a mérlegre rakva sem volt sokkal az integrált hajtóművek tömege fölött és amikor lánc nélkül megpörgettem fülig ért a szám, rég nem láttam ilyet, sokáig pörög, nem áll meg azonnal, mint az integráltak. Közben télen beszereztem egy új 40-es és 26-os lánckereket a montimra, amik már kifejezetten kéttányérhoz voltak tervezve.

Januártól áprilisig csak az országútit használtam, ezután furcsa volt a montin a széles q-faktor. Ekkor kezdett motoszkálni a fejemben, hogy mi lenne ha megpróbáloznék a montin is egy négyszögtengelyes hajtóművel, amin a tengely hosszával befolyásolható a q-faktor. Utánanéztem a régi hajtóműveknek, hogy mi lenne erre a célra alkalmas és elkezdtem figyelni az apróhirdetéseket, de egyelőre nem találtam semmi számomra megfelelőt. Májusban a Buda Maratonon beázott az integrált középcsapágyam, ez volt az utolsó csepp a pohárban, eldöntöttem, hogy kell egy négyszögtengelyes hajtómű a montimra is. Egy hónap kellett ahhoz, hogy összeálljon a hajtómű, az alapja egy 1990-ben gyárott XT FC-M730 (110/74 lyukkör) volt, hozzá szereztem egy 26-os alu Sugino kistányért és nehezen, de sikerült vadásznom nagytányérnak egy 38-as Sachs lánckereket, ami valójában egy országúti hajtómű kistányérja volt, amin semmi váltáskönnyítés nincs. A monoblokk beszerzése sem volt egyszerű, mert az ég tudja milyen okból a gyártók nem gyártanak szimmetrikus monoblokkokat, szinte mindegyiknél a tengely jobboldala hosszabb, mint a bal és ezt még azzal tetézik, hogy a jobb és a bal hajtókar sincs azonos távolságra a váztól szimmetrikus monoblokk esetén, sőt előfordul az is, hogy nem egyformán lehet felhúzni őket a tengelyre. Tolómérővel jártam boltról boltra és lemértem több tucat monoblokkot. Végül egy alu csészés acor-ra esett a választás 122,5mm-es hosszal, mindenben megfelelt és még könnyű is volt, de így utólag azt mondom, hogy nem volt annyira jó vétel, mert a csapágyak nem túl tartósak, ebből a szempontból egy shimano jobb lett volna. Nem lett teljesen tökéletes ez a hajtómű, mert a bal kar 2mm-rel közelebb volt a vázhoz, mint a jobb és így kellett a pedál alá 2mm alátét a szimmetrikussághoz. A q-faktor így 159mm lett, nem meglepő, mert a régi XT gyakorlatilag egy kisebb lyukkörrel ( lényegében az első kompakt) rendelkező országúti kar volt, aminél hosszabb tengellyel oldották meg, hogy jó legyen montainbike-okra. Kb 100grammal lett nehezebb, mint az integrált XT-m, de sokkal jobb volt hajtani és nem éreztem rugalmasnak. Crosskovácsin már ezzel a hajtóművel indultam, volt vele egy kis problémám, amikor terhelés alatt váltottam le a 38-asról a 26-osra akkor felkapta a láncot, ami beszorult a váz és lánckerék közé. Ez sajnos a lánckerék hibája, innentől vigyáztam, hogy terheletlenül váltsak elöl. Közben még beszereztem két hajtóművet, egy Deore DX-et és egy Sugino Migthy-t. A DX-et a lánckerekek miatt vettem meg, így lett 24-es és 36-os lánckerekem is az XT-hez. A Sugino 42/32/22-es kompakt lánckerekkel rendelkezett, erről levettem a 22-est és az ajánlottnál rövidebb tengelyű monoblokkal használtam, így ebből egy 42/32-es dupla hajtómű lett. A 42-es lánckerék meglepően könnyű, míg a 32-es egy dögnehéz acél és maguk a karok sem nehezek, tömegben verik az XT-t, de éreztem náluk egy kis rugalmasságot. A Sugino-t összesen egyszer használtam versenyen, az MTB pikniken, nem volt vele bajom, hamar ráállt a lábam és nem tűnt fel verseny közben, hogy rugalmas lenne. Ezután az FC-M730 visszakerült a bringára, de most 36-os tányér került fel a 38-as helyére, egyrészt azért, mert nem akartam, hogy megint beszoruljon a lánc versenyen, másrészt megpróbálkoztam azzal a taktikával, hogy lejtőn inkább összehúzon magam és gurulok, minthogy feleslegesen pazaroljam az energiámat a pörgetésre, harmadrészt így szinte végig tudtam menni a versenyen egy tányért használva. Innentől nagyrészt a 36-ost használtam versenyeken, edzésen pedig a 38-ast, de előfordult fordítva is vagy úgy is, hogy egytányérosként használtam őket. Októberben vettem még egy FC-M730-t, amibe ugyanazt a gyártási dátumot ütötték, mint a másikba, de mégis más, mert szimmetrikusak a karok és a láncvonal is szélesebb fél mm-rel, érdekes... Még most télen kapni fog egy jóféle shimano monoblokkot és ha nem gondolom meg magam :) , ezt fogom jövőre használni.

Télre acél 39/24-es tányérokkal.

Azt nem mondom, hogy megtaláltam az igazit (mondjuk gond nélkül le tudnám élni vele az életem :) ), de minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami nekem fontos, keskeny q-faktor, kéttányér, tartós. Lényegében tized áron a tömegen kívül mindent tud, amit az XX, sőt a csapágyai jobbak, (persze ha valaki felajánlana nekem egy XX-et akkor szó nélkül elfogadnám és használnám :) ). 

Remélem senkit nem untattam a "hülyeségemmel".