Így élünk mi

Az évente egyszer esedékes és "szakmailag" kötelező arcvizitet is megejtettük, mint "sajtó" és sportegylet, Manka és Fityisz társaságában.

November első napján bringázni indultam a Bakonyba..

Szombatra egy 5 órás tekergés volt kiírva teljesítésre.

Jakab egy amolyan mindenes kerékár,

A háromnapos után már csak egy egynapos fért bele a késő őszi - kora téli lehetőségekbe. Kihoztuk belőle, ami belefért!

Valamelyik jófajta tavaszi Könyvfesztiválon szereztem be egy pár éve kiadott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye típusú térképet... Ajjaj mi lesz ebből?

Nekem valahogy a Garda kimaradt... eddig.

Kalandjaink nem értek még véget!

Hogy mi ez a nagy küldetéstudat a címekben? Nemsokára kiderül!

Megint úgy gondoltuk, hogy menni kell. Minden, az idei évre vonatkozó versenyszerű kötelezvények vége, lehet lazulni végre!

Ráadásul úgy, hogy ez utóbbit - illetve alábbit - nagyon-nagyon kívánja a szervezetünk...

Azt hiszem sokunk - legalábbis, akik megpróbálnak tudatosan eszegetni - rémálma egy olyan társasági esemény, ami konkrétan és csakis az eszetlen zabálásól szól. Számomra ilyen egy lakodalom.

A Trans Hungaria előtti héten a Krk szigeten építgettem a formámat reggeli tekerésekkel, majd egész napos henyéléssel és tekintélyes mennyiségű tengeri herkentyű elfogyasztásával.

Van a kerékpár és vagyok én. A látványos változások színterei. És vannak a köztes elemek.

Ismét elemezgetni próbálok - bár a múltkor nem fogadtátok túláradó lelkesedéssel...